A globalizáció megöli a nemzeteket[1][]
Ebben a pillanatban Görögország krízis állapotban van, de szorosan mögötte sorakozik fel Anglia, Spanyolország, Írország, és persze mi se nagyon maradunk le. A most nyugdíjba menők még egészen tisztességes nyugdíjakat fognak kapni. Azonban a jelenleg aktív dolgozók, akik ezeket a nyugdíjakat keresetükből összedobják, egyáltalán nem lehetnek biztosak mikor és főleg mennyi nyugdíjat fognak kapni, ha egyáltalán fognak kapni. Ugyanis, kitől? A globális gazdasági válságot kiváltók, akiktől a kormányok a kölcsönöket felveszik, úgy ítélik, hogy a visszafizetés csak akkor lehetséges, ha a nyugdíjakat megnyirbálják, az aktív dolgozóktól fizetésük nagyobb hányadát vonják el adó formájában, a közalkalmazottak jelentős részét elbocsátják, és aki marad, annak is csökkentik a fizetését. Az államnak természetesen kevesebbet kell költeni egészségügyre és oktatásra, és így tovább. Mindeközben eltűnik a lényeg és a tényleges megoldás) a globalizáció megöli a nemzetgazdaságot.
Hitted volna, hogy a világon a harmadik helyen állunk a befektetési rizikóban? Csak Izland és Görögország áll közelebb a tönk széléhez, mint mi.
Akkor most tegyünk egy kitérőt! Adam Smith óta (”Wealth of Nations” 1776) a klasszikus közgazdaság első számú tétele, hogy vagyon (javak) előállítása csak két féle módon történhet, gyártással és kibányászással. A vagyon és a jövedelem két különálló dolog. A vagyon az értéket képvisel, ami bizonyos ideig megmarad. A jövedelem pedig csak a munka ellenszolgáltatása. Ha te lemosod és kipucolod a gépkocsimat 5000 forintért, én pedig lenyírom a füvedet 5000 forintért, akkor az ország GDP-jét mi ketten 10.000 forinttal növeltük. Úgy tűnik, hogy mind a kettőnknek lett jövedelme és gazdasági tevékenységet folytattunk, de vagyont nem hoztunk létre, csupán jövedelemhez jutottunk. Ha azonban a lerobbant járgányomat újra üzemképessé teszed, én pedig felásom a kerted és paradicsomot ültetek bele, amit majd meg lehet enni, akkor értéket hoztunk létre, tehát nem csak a GDP nőtt meg, hanem vagyon is keletkezett. Ezzel szemben, amikor egy pénzintézet, mondjuk Goldman Sachs profitot termel részvények, kötvények vagy valutákkal történő spekuláció útján, semmiféle vagyon nem keletkezik. Sőt, éppen az ellenkezője. Amikor az ügynökök milliókat tesznek zsebre jutalék címén, lényegében az ország vagyonát dézsmálják, különösen akkor, ha a pénzüket külföldi bankokban helyezik el. Vegyünk egy élő példát. A USA 1950-es GDP-jének 28 százaléka ipari termelésből állt (amibe nem számították bele a mezőgazdasági termelés adta értéket, mert szigorúan véve az nem volt ipari termelés). Amikor Reagan elnököt megválasztották, ez az érték már csak 20 százalék volt. 2009-ben pedig már csak 10 %. Ez azt jelenti, hogy Amerika nem hoz létre értéket (ráadásul az ipari termelés hatalmas hányada „hadiipari” amiket a folyó háborúkban elpusztítanak, vagyis az a kevéske érték, amit Amerika létrehoz, még az is pusztulásra van ítélve).A fenti kitérő után, most nézzük meg mit eredményezett az elmúlt 30 év globalizációja! Megszüntették a védővámokat olyan országoknál (is), amelyek évszázadokon keresztül biztosították gazdaságuk számára az önellátást. A vagyont előállító ipari termelést a fejlett ipari országokból áthelyezték a fejlődő országokba (pl.: USA—àKína. Magyarország esetében még keletebbre). A multik imádják ezt csinálni, mert azokban az országokban alacsonyabbak a munkabérek, és nem kell figyelni a környezet szennyezésre (lásd: romániai aranybányák), valamint a biztonsági előírásokra. Következésképpen sokkal olcsóbb a termelés. Ezt, a fejlődő országban megtermelt árut, átszállítják oda, ahol azokat korábban előállították és eladják az ott élőknek, akik ezt a korábban előállított vagyonból (házak, megtakarított pénzek, és kölcsönök=mások megtakarítása) megveszik. Első nekifutásra ez jó ötletnek tűnik, mert a fogyasztási cikkek olcsók (lásd: magyarországi kínai piacok). De egy idő után a korábban létrehozott vagyon elfogy, vagyis az egész ország szegényebb lesz. Magyarország esetében ehhez még hozzájött a nemzeti vagyon (amit állami vagyonnak neveztek Kádár alatt) elherdálása, azon az alapon, hogy az Állam rossz gazda. A nemzeti vagyon részét képező, értéket előállító gyárakat olyan nyugati cégek vették meg, akiknek esze águkban se volt fenntartani a termelést (munkanélküliség emelkedését vonva maga után) pusztán a hazai konkurenciát akarták megszűntetni (lásd: cukorgyárak). A globalizáció tehát az országok elszegényedésével jár (igen, az USA elszegényedésével is), miközben a multinacionális vállalkozások és azoknak a felső vezetői mesés hasznokra tesznek szert, de ami még ennél is rémítőbb, hogy ez politikai hatalom magukhoz ragadásával is jár, ami aztán kizárólag nekik kedvező törvények meghozatalát vonja maga után. Amikor pedig az állampolgárok elégedetlenkednek, akkor nem azon gondolkodnak el, hogy talán érdemes lenne visszaállítani az eredeti állapotot (nálunk az EU-ból való kilépést - főleg most, hogy az Euró alatt megingott a szék), hanem a fejünkhöz vágják, hogy „szembe kellene néznünk a valósággal” és, hogy „éveken át jobban éltünk, többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk.” A megoldás pedig kézenfekvő: Csökkenteni kell a közalkalmazottak létszámát és fizetését, kevesebb pénzt kell fordítani a szociális ellátásra (egészségügy, családi pótlék, nyugdíj, közoktatás). Végeredményben: az „elit” gazdagabb lett, a nemzet szegényebb és a nemzeti önrendelkezés nullára zsugorodott. Ebből a zsákutcából csak úgy lehet kikeveredni, ha újraépítjük a termelőeszközeinket, és önellátókká válunk. Az ország lakóssága hazai terméket vásárol, amit saját munkavállalóink állítanak elő. Ezek az árucikkek, mezőgazdasági termékek valószínűleg drágábbak lesznek a hipermarketek árainál. Viszont boldogan fogunk 10 százalékkal többet fizetni, ha a munkabérünk 20 százalékkal magasabb lesz. Ez nem ámítás! Az ipari és mezőgazdasági termelés hoz létre értéket (javakat) amiből nagyobb hányadot lehet átadni a termelőknek.Csakhogy a globalizációból hasznot húzó multik birtokában van a média is, következésképpen a gazdasági válságról szóló hírekben a multikat sose említik meg. Fel kell tehát ébrednünk és az aktuálpolitika figyelése helyett észre kellene vennünk, hogy gyakorlatilag már teljes mértékben a multik uralma alatt állunk. Ez pedig nem más, mint a régi feudális társadalmi rendnek egy modernebb formája.