Az emberi test súlyának 60%-a víz. Egy 70 kg-os ember szervezete tehát 42 liter vizet tartalmaz. Már ez is meggyőzően bizonyítja, milyen döntő jelentőségű a szervezet vízháztartása. Víz nélkül az ember - megerőltetéstől és hőmérséklettől függően - 2-4 napnál tovább nem marad életben.
Normális vízszükséglet[]
Alapesetben az ember a következő módon választ ki vizet:
- vizelettel (átlagosan napi 1,5l)
- izzadtsággal (átlagosan napi fél liter)
- kilélegzett levegővel (átlagosan napi fél liter)
Tehát nyugalmi helyzetben napi 2,5 liter vizet bejuttatni a szervezetbe. A szükséges mennyiség fizikai munka, stressz, hőség, hideg esetén nagyobb és elérheti a napi 10 litert vagy ennél nagyobb mennyiséget is.
- Nézzük hogyan reagál az emberi szervezet a vízveszteségre:
- 2,5%-os vízveszteség esetén: szomjúság, rossz közérzet, étvágytalanság és megkezdődik a kiszáradás
- 5%: rosszullét, szapora pulzus, bőrpirosodás
- 6-10%:fejfájás, szédülés, viszketegség, a végtagok bizsergése, tagolatlan beszéd, nehéz légzés, az ember képtelen járni
- 10-15%:duzzadt nyelv, képtelen nyelni az ember, bőrráncosodás, rángatódzás, süketség, látási zavarok
- 15-20%: életveszély (~30 fok körüli hőmérséklet esetén delírium)
- 25% felett: még hűvös környezet esetén is halál.
Honnan nyerhetünk vizet[]
A természetben fellelhető víz[]
- felszíni víz
- talajvíz
- csapadékvíz
Felszíni víz[]
Álló- vagy folyó víz. Minden felszíni víz higiéniai szempontból gyanús, kivételt a hegyi patakok, források képezhetnek.
Talajvíz[]
Tisztaság a geológiai struktúrától függ ezért nem határozható meg.
Csapadékvíz[]
Ez a víz ízetlen ugyan, de tiszta. Gyakorlatilag a talajhoz érve szennyeződik el. A friss csapadékvíz biztosan iható (még iparvidéken is, mert eső után ott is tiszta a levegő).
Víztelen, magasabb fekvésű helyeken szerintem alternatív megoldásnak érdemes beruházni egy földalatti (de ha lehet, úgy elhelyezett, hogy a víznek esése legyen) csapadékvízgyüjtő tartályba.
Víznyerés módszerei[]
- Víz nyerhető
- ásással,
- víz felfogásával vagy felszívásával,
- elpárologtatás és,
- olvasztás útján.
Ásás[]
Ha ásunk talajvízre találhatunk ott is, ahol egyébként a felszínen semmi nyoma sincs. Az alábbi helyeken találhatunk leggyakrabban:
- feltűnően zöld réteken
- agyagos lejtő nedves részein
- kiszáradt patakmedrek külső hajlatán
- vízinövényekkel és sötét színű földdel borított területeken
Csapadékvíz felfogása[]
A csapadékvíz felfogása jó módszer víz szerzésre, ez a víz azonban elektrolit mentes. Legkönnyebben esőköpennyel lehet felfogni, de végszükség esetén pamutkendőkkel is megoldható.
Elpárologtatás[]
A talaj mélyén fekvő rétegeiből még kilátástalannak tűnő helyzetekben is nyerhetünk ivóvízzé alakítható nedvességet. Feszítsünk fóliát egy gödör fölé. Magas külső hőmérséklet esetén a fólia alsó oldalára kicsapódik a levegő kondenzált nedvessége, amely lecsöpög az odakészített gyűjtőedénybe. E módszer főleg magas hőmérséklet mellett eredményes, az így nyerhető vízmennyiség azonban többnyire csekély: 24 óra alatt kb. 1 liter. Ez növelhető, ha a talajt ihatatlan folyadékkel(sós vízzel, hűtővízzel, vizelettel) meglocsoljuk, vagy más víztartalmú tárgyat helyezünk az aljába (frissen szedett növények).
Hó és jég olvasztása[]
A hó és jég olvasztásával nyert vizet azonnal fel kell forralni, csírátlanítani kell. A hó a leggyorsabban úgy olvasztható fel, ha előbb egy kevés havat felolvasztunk majd egyre nagyobb tömböket teszünk bele. A jég sűrűbb mint a hó ezért ha választhatunk, akkor inkább jeget olvasszunk, mert lényegesen gyorsabban olvad. A kék színű tengerjég nagyrészt elveszítette sótartalmát, ezért ez is alkalmas olvasztásra (érdemes megkóstolni előtte). A napenergiát is felhasználhatjuk, ha napfényes oldalon kiterítünk egy fóliát. Arra havat téve lassabban ugyan, de fűtőanyag megtakarítással lehet havat/jeget olvasztani. Ezt az eljárás a hó alacsony sótartalma miatt nem ajánlható teljes biztonsággal.[1] Sótartalom növelésére példákat a megfelelő helyen olvashatunk.
Ásott kút[]
Elég veszélyes. Ha homokos talajon vagy, akkor egy üreg elviheti vagy elfordíthatja az alsó gyűrűt Veled együtt. Más talajokon is lehetnek víz vájta üregek, amik beszakadhatnak, elvihetik a gyűrűt stb.
Veszélytelen megoldás: Nagyobb átmérőjű vascső befenekelve, de a feneke befele ki tud nyílni. Ezt a kútágas végére tenni, és belenyomni a sárba.
felveszi a homokot, amit aztán ki lehet rázni belőle.
Amúgy egyszerű. Rárakod a föld tetejére a gyűrűt, elkezded kiásni a földet alóla, amikor a gyűrű teteje a föld felszínével egy vonalban van, rá a másikat és így tovább.
A kút fölé keresztben elhelyezett henger (fém vagy fa), amire a vízmélységnek megfelelő hosszúságú kötelet kell rögzíteni. Kötél végére egy vödör, a henger végére hajtókar - és már használható is).
Fúrt kút[]
Kézi erővel, munkahengerrel kiegészített, jól működő lábszelepes és jó tömítésű Norton-kúttal legfeljebb 7-80 m mélyről tudunk vizet felszívni. Érdemes használtat is venni, mert egyszerű szerkezet lévén nem sok minden romolhat el rajta, ami igen, az házilag javítható (pl. dugattyú, lábszelep).
Télen a kutat hőszigetelni kell. Ha a hozzávezető cső a földben van a fagyhatár alatt, akkor enyhébb fagyok esetén egy hőszigetelt kútnál kialakul egy kis gravitációs keringés a túlhült víz, és a fölben levő, kissé melegebb víz viszonylatában. De a mínusz 5 fok alatti hidegeknél már érdemes fagycsappal óvni a földfeletti részt, és használatbavétel előtt természetesen újra légteleníteni.
A Norton kút szívódugattyúja alatti vákum, kellő légtelenítés esetén, csak elméletileg van, vagyis lenne, ha a vízoszlop megszakadna. De nem tud megszakadni, mert a szakadásnál tökéletes vákum (a semmi) keletkezne, de ez gyakorlatilag nem tud létrejönni, ezért van a vízoszlop "odaragasztva", amikor felfelé mozog a dugattyú. A vízoszlop így kénytelen felfelé elmozdulni egy erős, gyakorlatilag összeroppanthatatlan csőben. Ha ilyen a cső, akkor az emelőmagasság attól függ, hogy a dugattyút mekkora maximális erővel tudjuk elmozdítani felfelé. Ha pl. 100 kg erő áll rendelkezésre, akkor az aktuális csővel maximum csak olyan mélyről tudjuk húzni a vizet, amely hosszon a csőben levő víz súlya 100 kg. 101 kg vízsúlynál (a kút nyugvó vízszintje és a dugattyú közötti függőleges távolság számít) már megmozdíthatatlan a dugattyú.
Szennyezett víz ihatóvá tétele[]
wikipedia:hu:Ivóvíz szabványok előírásai
201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről
Ahhoz, hogy a szennyezett vizet ihatóvá tegyük, el kell távolítani belőle a veszélyes vírusokat és a benne lebegő szennyező hordalékszemcséket. Ezt vízderítéssel és vízfertőtlenítéssel érhetjük el.
Még ha több munkával jár, akkor is mindig törekedjünk elsősorban tiszta víz szerzésére, és csak szükségmegoldás legyen a víztisztítás.[2]
Vízderítés[]
A vízderítés szűréssel történik. Kis mennyiségű ivóvíz előállításához szűrőnek kis szövött anyag is megfelel. Ha lehetséges impregnáljuk az anyagot szűrőporral, amelynek összetétele a következő: 50 rész kovaföld, 33 rész timsó és 17 rész szóda.
E szűrő helyett lehet homokot is használni, továbbá jó szűrőhatása van a kavicsnak, faszénnek és a cellulózból készült szűrőknek. Minél többrétegű a szűrő annál hatékonyabb.
Példának a következő áll: egy bádogdoboznak az alját ki kell lyukasztani és alulról felfelé a következő rétegekkel kell feltölteni: kavics, géz-cellulóz (a legjobb ha szűrőporos), homok, faszén és a legtetején újra kavics.
Fogjunk egy üres ásványvizes palackot, vágjuk le az alját A tetjén maradjon rajta a kupak. Fordítsuk fejjel lefelé, tegyünk bele papírzsebkendőt vagy gézdarabot, utána rakjunk bele partmenti kavicsot, homokot vegyesen, majd töltsük tele a patak vagy a folyó vizével.
Várjunk egy picit, hadd ülepedjen le. Utána vegyük le a kupakot és csorgassuk ki a vizet.
Az aljára faszén kell, a tetejére homok és nem palack hanem hordós méretet.
SZÜKSÉG VÍZTISZTÍTÓ A terepen bárhol elkészíthető a rendelkezésre álló anyagokból. Szükséges hozzá egy műanyag flakon, sóder, faszén, papírzsebkendő, géz, vagy rongy. Elkészítése csupán néhány percet vesz igénybe. A műanyag flakonnak vágjuk le az alját, és fordítsuk kupakkal lefelé. A kupak felöli rész 1/4 térfogatát töltsük ki apróra vágott gézzel vagy ronggyal. E fölé 1/4 térfogatrészben lapjaira szétbontott és összegyűrt papír zsebkendő kerül. A felső rész felét apróra tört faszénnel, és a tetejét pedig előzőleg alaposan átmosott, 0,2-2 cm-es apró kaviccsal kell megtölteni. A tisztítandó vizet vékony sugárban öntsük a kavicsrétegre, és alul fogjuk fel a megtisztult vizet. Ezt kétszer-háromszor ismételjük meg. Vigyázat! A szükség vízszűrő csak 90-95%-os biztonsággal képes a víz tisztítására. Ezért csak tényleges túlélő helyzetben kockáztassunk![2]
Vízfertőtlenítés[]
Forralás[]
A víz fertőtlenítésének legegyszerűbb és egyúttal leghatékonyabb módja a forralás. Rendszerint elegendő a vizet egyszerűen felforralni, de még jobb, ha 15 percig forraljuk. Így nagy valószínűséggel elpusztulnak azok a kórokozók is, amelyekre a vegyszerek nem hatnak.
Klór[]
A klórozás körülményes és alkalmazására rendkívüli helyzetekben csak ritkán adódik lehetőség. Mivel az eljárás után a vízből szükséges a felesleges klórt eltávolítani (nátrium-triszulfáttal) ezért ezt módszert nem részletezném.
Jód[]
3-6 csepp jódtinktúra 1 liter vizet 30 perc alatt fertőtlenít.
Kálium permanganát[]
Csírátlanító hatása nem megbízható, és csak kis vízmennyiség esetén szabad alkalmazni. 1:2000-es arányban használandó (1 liter vízhez 0,5 gramm), és 2 óráig hagyjuk hatni (a víz rózsaszínűvé válik). A vizet azután egy csipet cukorral vagy kávéporral lehet színteleníteni.
Tablettás víztisztítás[]
A Neomagnolt nem szabad belsőleg használni, csak ha nagyon muszáj. Igaz vízfertőtlenítésre kiváló, de csak mosakodásra, lemosására, stb.
Ivásra való vizet lehet fertőtleníteni pl.: Katadyn Mikropur forte tablettával. 1l vízbe 1 tabletta, 2 óra alatt mindent elvégez. Bacilus, vírus, amőbák (Giardia). Sőt min. 6 hónapra tisztán tartja a vizet egy hordóban is.
De fontos figyelembe venni, hogy ezek csak a tisztának látszó, de fertőző vizet képesek fertőtleníteni (Pl.: gleccser, hó, ), a zavaros (Duna, Tisza) és egyéb oldott szennyeződéseket csak a jó minőségű vízszűrők képesek kiszűrni.
Desztillálás[]
A víz tisztasági fokától függetlenül garantáltan iható vizet kapsz végeredményül (akár a Duna vizéből is).
Kell hozzá egy 5-10 literes lehetőleg rozsdamentes fazék vagy lábas fedővel, 2-3 méter 10-es lágy rézcső(hegesztéstechnikai boltokban beszerezhető kb. 1000 Ft/m) és egy 20-30l-es műanyag kanna.
A házi desztilláló elkészítése pofon egyszerű és 7-8000 forintból kihozható. A hűtésre használt vízben pedig az egész család megfürödhet.
Megoldható akár edénnyel (kukta)is.
Ezen van két szelep, ha forralod benne a vizet, akkor a légköri nyomáshoz képest 0,2 barral nagyobb nyomást tart a rugós szelep.
Attól gyorsfőző, hogy így a túlnyomás miatt állítólag 110 fokon forr benne a víz (magasabb hőmérsékleten, mint 1 atm nyomáson), tehát hamarabb megpárolódnak benne a cuccok.
Ez fertőtlenítéshez nagyon jó, vagyis pár percig forraljuk a vizet és a bacik a 110 fokon hamarabb elpusztulnak. Ennek a szelepét kitekerve illeszthető hozzá desztillátorcső.
"A tisztított vízzel szemben a vegytiszta, desztillált víz fogyasztása már csak gyógyító céllal ajánlott. Remek felvevőkészsége következtében ugyan kimossa a szervezetből a nehézfémeket és egyéb káros anyagokat, ám mint folyadék teljesen értéktelen, s felboríthatja a szervezet sóháztartását."[3][1]
Sótartalom növelése[]
A desztilláltvíz ivásnál arra kell ügyelni, hogy a víz mellett az ételekkel, vagy fogyókúra esetén a desztillált vízhez hozzá adagolt tiszta konyhasóval megfelelően fenntartsuk a szervezet, a vér élettani víz, konyhasó arányát.
Vészhelyzetben, nem kielégítő élelemellátásnál nem javasolnám a víz desztillálását kizárólagos ivóvíz gyanánt. Viszont elég lehet egy adag tiszta kavics- és/vagy földrétegen átengedni, hogy telítődjön némileg sókkal, ionokkal vagy ha erre nincs mód, faszenet kell a vízhez tenni. Régebben még az ételeket is fűszerezték vele.
Sótartalmat lehet még növelni, ha steril marosi homokon hagyjuk állni ivás előtt egy ideig. Minél tovább, annál jobb, nyilván ésszerű határokon belül.
A víz izét a benne oldott sók határozzák meg. Ez ne konyhasó legyen, hanem elsősorban Ca és Mg kationok és hidrogénkarbonát és klorid anion. Ezeket legkönnyebb dolomitból megszerezni, marosi homok helyett még jobb, ha apró szemcsés, homokszerű dolomitot lehet a vízhez adni. Nem nagyon fog oldódni, mert a desztvízben kevés az oldott széndioxid, de pár csepp sav (gyümölcssav, esetleg ecet) sokat tud javítani rajta.
Legkönyebben a nátriumot és a klorid iont tudjuk nátrium-kloriddal visszasózni, de a hidrogénkarbonátokat sem nehéz szódabikarbónával.
Végül is mindent vissza lehet tenni, pl. magnéziumot keserűsóval, viszont nem mindenki rendelkezik hozzá anyagokkal és mérleggel.
Legegyszerűbbnek tűnik nézni iható vizű patakból mészköveket, összetörni kavics nagyságúakra, tatályba tenni, és ezeken a desztillált vizet átcsorgatni.
Akkor a magnézium-kalcium biztosan visszapótlódik.
Sima sóderben általában kvarc kavicsok vannak, ezekből nem sok minden oldódik vissza feltehetőleg.
Visszasózó patronok összetétele[]
- Alkáli földfémek:
- kalcium Ca2+: 26,4 mg/l;
- magnézium Mg2+: 20,1 mg/l;
- Alkáli fémek:
- nátrium Na+: 1,3 mg/l;
- kálium K+: 0,7 mg/l;
- Savgyökök:
- karbonát CO32-: 25,1 mg/l;
- hidrogén-karbonát HCO3 2-: 30,6 mg/l;
- szulfát SO4 2-: 12,4 mg/l;
- klorid Cl-: 5,0 mg/l;
Alkohollal[]
Az ókori görögök a hastífusz kórokozóját tartalmazó vizet borral fertőtlenítették: 1 rész bor 9 rész vízhez.
Víztisztító berendezések[]
Gyári pumpás víztisztító. A korszerű kerámiabetétes vízszűrők teljes biztonsággal állítják elő az ivóvizet. A kerámiabetét néhány tized mikron keresztmetszetű celláin ugyanis fennakad a szemcséken kívül minden egysejtű élőlény is. A hegymászóboltban kapható víztisztító szélesebb körben történő elterjedése magas ára miatt egyelőre nem várható.[2]
Vízminőség-ellenőrzés[]
Merck Chemicals gyárt kolorimetriás tesztcsíkokat talaj és felszíni vizek tesztelésére. Ami mindenképpen fontos, ugyanis gyermekek életét közvetlenül veszélyeztetheti
- a nitrit (teszt #1, teszt #2) < 0,1 mg/l és
- a nitrát (#1, #2) < 50 mg/l
tartalom. Érdemes még tesztelni a víz - az ammónium: #1, #2 < 0,2 mg/l
- arzén < 0,010 mg/l
- ólom < 10 µg/l
- kadmium < 5,0 µg/l
- fluorid < 1,5 mg/l
- összes keménységét (#1, #2, #3)
- és felületaktív anyag tartalmát.
| vegyület | határérték |
| arzén | 10 μg/l (50 μg/l) |
| kadmium | 5,0 μg/l |
| fluorid | 1,5 mg/l |
| ólom | 10 μg/l |
| higany | 1,0 μg/l |
| nitrát | 40 mg/l |
| nitrit | 0,50 mg/l |
| összes trihalometán | 50 μg/l |
| keménység (CaO) | 50-350 mg/l (5-35nk°) |
A víz megszerzése és tisztítása