Kukorica

A nagy termőképességű hibridek korában, napjainkban is vannak olyan gazdák, akik ragaszkodnak a régi magyar kukoricafajtákhoz. Ilyen Csákberényi János is, aki 1960 óta termeli magcsere nélkül a sokak által már elfelejtett fajtákat, és el is hozta őket bemutatni az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításra és Vásárra, az OMÉK-ra.

A székesfehérvári férfi elmondta, hogy apai örökségként őrzi ezeket a ritkaságszámba menő értékes fajtákat. Édesapja földműveléssel foglalkozott, és 1930-tól termelte a fehér, a vörös és a piros lófogú, a fehér nyolcsoros és az erdélyi sárga fajtákat. A papa mindig igyekezett a legkorszerűbb fajtákat vetni, és jó kapcsolatban állt az akkori növénynemesítőkkel, például Fleischmann Rudolffal. A kukoricafajták olyan nagy kincseinek számítottak, hogy megkérte fiát, vigyázzon rájuk, és továbbra is termessze mindegyiket. A fiú szót fogadott édesapjának, és akkor is elvetette évről évre a kukoricákat, amikor csak kis kertje volt. Mindegyikből csupán pár tövet hagyott meg, hogy ne vesszenek ki, és a következő évre is legyen belőlük vetőmag. Ő maga az iparban dolgozott, de mindig érdekelte a paraszti munka, a kertészkedés, az állattartás. Így hát természetes volt számára, hogy a rendszerváltozás után a kárpótlásként kapott földeken gazdálkodni kezd, növényeket termeszt, méghozzá a régi magyar kukoricákat. Mostanában a több mint húszhektárnyi terület termésén hizlalja fel sertéseit, és marad belőle vetőmagnak is. Az utóbbi időben sokan érdeklődnek Csákberényi Jánosnál, miként tudnák elszaporítani ezeket a fajtákat, hiszen termelésük olcsóbb, mint a hibrideké. Ezekkel ugyanis meg tudják takarítani a vetőmag egyre nagyobb költséget, mert a fajták nagy előnye, hogy magjukat elvetve egészséges, bőven termő növények fejlődnek. A régi fajták ráadásul ugyanannyit tudnak, mint a hibridek: az ősszel felszántott, jó minőségű földben és megfelelő időjárás esetén képesek akár tíztonnás hektáronkénti termést adni. Melyek is ezek a fajták? A fehér lófogú magas szárat nevel és nagy csöveket terem, még gyengébb talajokon is jól fejlődik. A szem keményítőtartalma minden fajtáénál nagyobb, lisztje étkezésre is kiváló. A piros lófogú fajta főleg tojástermelőknek, baromfihús-termelőknek ajánlott, hiszen a szem karotintartalma bármely fajtáét felülmúlja. Etetése után a tojás héja barna lesz, a tojás sárgája pedig narancsos színűvé változik. Elegendő, ha csupán húszszázaléknyit kevernek belőle a hagyományos abrakhoz, a hatás máris megmutatkozik. A fehér nyolcsoros a fehér lófogúból származó fajta, ahhoz hasonló termést ad. Ugyanakkor igen nagy szeme, és magas keményítőtartalma miatt jobban alkalmas kacsák és libák tömésére. Mivel az állatok jobban híznak tőle, sokan újra termelik. Hasonlóan kezdik felfedezni az erdélyi sárga lófogú kukoricát, amely abraknak kiváló, a talajra nem igényes, még a leggyengébb homokon is jól terem. Csákberényi János csőtörő géppel takarítja be októberben a kukoricát, majd természetes módon, góréban szárítja meg. Az idei kedvező időjárás folytán több mint tíztonnás termésátlagra számít.

Bánáti sárga lófogú

Tisztelt Cím!

Szeretném tájékoztatni kukoricáimról.

Régi magyar szabadvirágzású fajták. Termőképességük: ősszel szántott tápdús, jó minőségű földbe, április

25-ig elvetve, ideális időjárás esetén megtermik hektáronként a 60-80-100 mázsa morzsolatot.

A fenti fajtákat a családom 1930-tól termeszti, és Én 1960-tól termesztem őket magcsere nélkül.

1. Bánáti Sárga Lófogú: Szeptember közepére mindig beérik. Szármagassága 200-210 cm igénytelen fajta. Gyenge minőségű talajon is megél. A tápanyagot és vizet bő terméssel honorálja. Javasolt tőszám tápdús földbe 60 ezer tő/ha, 22 cm tőtáv, 20,40 kg. Sovány, gyengébb minőségű földbe 45 ezer tő/ha, 30 cm tőtáv és 15,30 kg. Ezer mag súlya 34 dkg.